Mikulás, Mikulás, retró Mikulás



Még emlékszem arra, hogy minden évben elmentem a Mikulás a jégen rendezvényre és boldog voltam, ha a felénk dobált szaloncukrokból nekem is sikerült markolnom. De ott voltak még az iskolai rendezvények, a szüleim céges Mikulás-ünnepségei és a nagyszülők piros csomagjai. Be lehetett fizetni a kultúrházban tartott csomagosztásra is, és anyu azon volt, hogy ezt az élményt is megszerezze nekünk, mert a december az ünneplésről szólt, az ablakba kitett kis csizmákról, nagyszüleim ajándékairól, amik mellé kaptunk egy-egy ötvenest és könyvet is. Ma már Coca-Cola Karaván járja az országot, és ha szerencsés a gyerkőc, éppen abban a városban is megáll, ahol lakik. 

De ez már egészen más, elvesztette azt a kedves intimitását, átvette helyét az üzlet és a multik marketing fogásai, lombozzák le bennem az ünnepi hangulatot. Jön a Coca-Cola Karaván, hozza a fellépőket, remek kis rendezvény, de mi másról szól ez is, hogy a szülő megvásárolja a sok fölösleges terméket az utazóboltjukban nem kevés pénzért. Tudom, az élményért fizetnek a szülők, ahogy az enyémek is fizettek, de lehet ezt másként is. Vidéken szokás, hogy arra adnak ki pénzt, hogy a Mikulás házhoz menjen. Hogy is néz ki ez? Időjárástól függ, hogy szánon vagy lovaskocsin érkezik a piros ruhás bácsi krampuszaival a helyszínre, ahol a gyerekek megilletődve veszik át a csomagot, mit sem sejtve, hogy azt anyu és apu fizette, cserében mond egy verset, vagy énekel, aztán a Mikulás indul a következő címre a kanyargós falusi utcákon. Ez tetszik, ennek van hangulata.

A csomagok is változtak. Nemcsak a csomagolás, a tartalmuk is. Azt viszont, hogy melyik jobb, ízlés dolga eldönteni. Én szívesen emlékszem a régi retrós csomagjaimra, melyekben mindig étcsokiból volt a csokimikulás, amit rendszerint apu mentett meg az enyészettől. Egy kicsit elmerültem a múltban és összeszedtem, mit tartalmazott a piros nejlon december 6-án.

A kötelező táblás csokik: Legtöbbször a Maci és a Kajla. A Macit jobban szerettük, de az igazi a Piros Mogyorós volt, ami jóval drágább volt a többinél, ezért nagyon ritkán találtuk meg a csomagokban.

 

Másik kötelező elem, a ropi: Nálunk a Hegyaljai volt a sláger, de elvétve előfordult, hogy Nógrádi ropi került a csomagunkba.


Ami nélkül nincs csomag: csokimikulás: Szinte sosem ettük meg, mert akkoriban az esetek 80%-ban még étcsokiból készültek. Viszont a nagymamák jóvoltából a csomag mellé dukált egy óriás tejcsoki-mikulás is.

 

Nápolyiszelet: Kismackó és Balaton. Majdnem teljesen mindegy volt, melyiket kapjuk, de általában mindkettő a csomagban volt.

Szaloncukor: Amit minden mennyiségben szerettünk. Zselés vagy fondant-töltelékes, bármelyik jöhetett. Nekem a nagy kedvenc a rózsaszín és világoskék szaloncukor volt, de kár, hogy nem lehet már ilyeneket kapni, semmi sem ér fel hozzájuk!

   

Csokiszeletek: Betű, Váras, Boci csoki, Szamba, Kapucíner, Bohóc, Lottó és Sport, Mókus, Vonat szeletek, Andi, Banános, Vadász és társai. Mindegyik finom volt, finom ma is, akkor is, ha egy kicsit másabbak lettek.

 

Drazsé és cukorka: Francia drazsé, Dunakavics, Tiszakavics, Nebuló. A Tiszakavicsot nagyon szerettük, szintén olyan dolog, amit már nem lehet kapni, képet sem találtam róla.


Bonbon, desszert: Párizsi, Melba, Korfu. Egyik sem volt kedvenc, de mindegyikből találtunk a csomagban. Igaz, se a csomagolás, se az íze nem emlékeztet már a régiekre.


Töltelékként szerepeltek még: Krumplicukor, Téli fagyi, Zizi, gömbrágó, italpor, Donald és Turbórágó. Bár nekünk Zizi nem nagyon volt, mert nem szerettük, ettől függetlenül nagyon népszerű termék volt.

 

A gondos nagyiktól alma, mandarin, mogyoró, külön, hogy nem foglalják a helyet, de ne csak édességet együnk, hanem valami egészségeset is! Virgács minden csomagban volt és egyáltalán nem sértődtünk meg érte. Vicces volt, nem okozott bennünk semmiféle törést, hozzátartozott ez is - és amúgy sem gondoltuk komolyan, mikor megígértük, hogy nagyon jók leszünk.

Kihagytam valamit? Írjátok meg! Mindenkinek sok-sok finomságot kívánok Mikulásra!


Megjegyzés küldése