Tartozásom van



Viszolyogva nézem, mi folyik itt. Már minden bokorban író terem és úgy érzem, egy vagyok közülük. Megy a marketing, az az átkozott, ami elhiteti a rosszról is, hogy jó. A szemfényvesztés pedig működik: elhiszem, hogy nem rúghatok labdába. Nagyüzemi termelés, csorog a futószalagról az író. Nagy a verseny, a szépséghibás darab is fennmarad a rostán. Próbálok kívül maradni, elhatárolódni, nem vállalni részt benne. Nem akarok a darabszámból egy lenni.

Egy, aki megreked. Egy, aki középszerű. Egy, aki légvárakat kerget. Egy, aki... A félelmeim terrorizálnak. Mérgező egy kapcsolat önmagammal harcban lenni. Álljak félre a saját utamból és ne legyek önmagam korlátja!

Elhatárolódom, kirekesztem magam, teszem a dolgom. Amikor túllendülök a válságokon és szárnyalok, csak én vagyok és nincs többé viszonyítás, csalódottság, verseny. Dafke, csak azért is, egyedül. A saját fejem után; nem állok be a sorba. 

Mert nekem tartozásom van. Tartozom valakinek, régóta. Évek teltek el és még mindig nem törlesztettem. Tartozom neki. Néha aprópénzt szórok elé, de ő csalódottan néz rám: ez mind? A tekintete pedig a vesémig hatol, tud mindent, hall mindent és ami a legrosszabb: megért.

Tartozom neki. Magamnak. Annak a kislánynak, aki voltam. Annak a rosszul öltözött, sápadt arcú, fénylő tekintetű, szomorú kislánynak, aki nem kellett senkinek. De ő kellett önmagának, nagyon is kellett, mert az erejére szüksége volt. Szükségem volt. Dafke, csak azért is. De tartozom neki. Valamit akart, mindig akart. Egy szebb életet, jobb körülményeket és tenni valami nagyon fontosat. Elismerést akart. Egy lenni, érdekes lenni, utánozhatatlan. Látni és érteni a világot, az embereket. Azt akarta, hogy őt is lássák.

Éppen ezért, nem engedhetem meg magamnak, hogy bedőljek, hogy viszonyítsak, hogy elhiggyem a szemfényvesztést. Mert amíg élek, fizetek annak a kislánynak, amiért kitartott és nem adta fel. Mert bátor volt, sokkal bátrabb, mint most én. Mert ő hitt az álmaiban, tudta, hogyha felnő: egy lesz. Egy, akinek valóra válnak az álmai. Egy, aki jobb körülmények között fog élni. Egy, aki boldog lesz. Egy, akit látnak. Egy, aki fontos dolgokat fog csinálni.

Igen, manapság minden bokorban írók teremnek. De én nem író vagyok. Én mesélő vagyok. 
Mesélek... Törlesztek.

Megjegyzés küldése