Őszinteség vagy kegyes hazugság?




Az író is csak ember. Szeretik, ha körülrajongják, ha dicsérik a munkáját, ha imádják a karaktereit és simogatják a lelkét. Az író akkor boldog, ha szeretik a regényét, a hőseit, ha pozitív visszajelzéseket kap. Az emberek általában így működnek. De az író, aki komolyan gondolja az írást, felkészült ennek a szakmának a csapdáira is. Próbál következetes maradni, tisztában van azzal, hogy ő is hibázhat, ezért nyitott marad a negatív véleményekre is. Én nem is nevezném negatív véleménynek, csak véleménynek, amelyekből lehet tanulni, építkezni, esetleg megcáfolni. De mindenképpen be kell tölteniük azt a szerepet, hogy elgondolkodtatnak, ösztönöznek arra, hogy újra megvizsgáld az adott fejezetet, szakaszt, esetleg a kerek egész történetet, hogy rendben van-e.

Az az író jár a jó úton, aki körültekintően választja meg a bétáit, előolvasóit, akikben megbízhat annyira, hogy tudja, meg fogják mondani azt is, ha a műve nem jó. A dicsérő szavak mindig jól esnek és erre vágyunk, ez ösztönöz, visz előre, ad lendületet a folytatáshoz. Hasznos kis jószág, ha arra használjuk, hogy haladjunk és nem arra, hogy becsapjuk magunkat.

Előolvasók, béták! Ne mondjátok rá egy könyvre, hogy jó, csak azért, mert barátok vagytok az íróval, mert nem akarjátok megbántani, vagy mert nem tudjátok, hogyan mondjátok meg neki, hogy a műve hagy kívánnivalót maga után! Az író azért adja oda a kéziratát, hogy kiszűrjétek és megtaláljátok benne a hibákat még az előtt, hogy továbbítaná a könyvét valamelyik kiadóhoz.

A simogatás nem mindig tesz jót az írónak. A kegyes hazugság könnyen tévútra vihet, elhitetheti olyan amatőr íróval, hogy tud írni, akiben csak a lelkesedés van meg, de a tehetségnek szikráját sem lehet felfedezni. Sokkal nagyobb baj, ha ez az író fogja a történetét és magánkiadásban piacra dobja kis példányszámban, de még az a pár darab sem fogy. Molyon van rajta 4-5 csillagozás, vagy rosszabbik esetben sorra kapja azokat a véleményeket, amik szerint nem jó a könyv. Ezt pedig, ugye, nehezen fogadja el, mert neki azt mondták: jó, amit csinál. 

Azt, hogy valóban jó, amit csinálsz, a fogyasztó, jelen esetben az olvasó fogja megmondani. Ezért lenne fontos, hogy a béták, előolvasók, barátok és családtagok az őszinte véleményüket hangoztatnák ahelyett, hogy kínosan feszengve rámondják a kéziratra: Jó! Csináld csak! Jó lenne, ha a történetedből fejezeteket megosztva a neten több kört is futnál, és nem rögtön az első hozzászólás után sietnél nyomdába vinni a sztorit!

Vadássz a véleményekre! Ne csak az írócsoportodból, ahol ismernek és amúgy is mindenki a saját sztorijával van elfoglalva, a tiédre meg rámondják, hogy jó, de igazából se kedvük, se idejük elmélyedni benne. Erre nagyon jó felület a Wattpad, vagy a saját blogod, ahol a követők és random olvasók kommentálhatnak, sokkal nagyobb eséllyel őszintén, érdekek nélkül.

Kedves előolvasó vagy béta! Ne félj megmondani a véleményedet! Ne félj megosztani az íróval, amit igazából gondolsz, mert ezzel segíted a munkáját. Ha nem jó, mondd meg! Azt is, miért nem jó! De ha tényleg tetszik a munkája, emeld ki azt is, hogy miért tetszik, mi az, amit jól csinál, mert ezzel támogatod őt igazán.

Megjegyzés küldése