Az utcán

2017. július 17.

Lánytestű asszonyok és asszonytestű lányok fordulnak be a sarkon. Tenyérnyi méltóságban affektálva ocsúdnak egy pislákoló lámpa haldokló lélegzete alatt. Elsuttogott titkaikat visszhangozzák a bérházak ráncos repedései, miközben rozsdás korlátok közé rekedve üvölt fel egy sziréna. Bűneiket elfojtott vihogásban oldják fel az éjszaka vizeletszaggal terhelt menedékében.

Csak csendesen - suttog a lámpavas, és egy cipő hegyes orrától fájdalom kondul végig életunt valóján. Teste beleremeg a merényletbe, mogorván dong és visszavonul csendes agóniájába. A távolodó cipősarkak kopogásától végigfut a hideg öntöttvas-gerincén. Dér borítja a rozsdát.

A túlsó oldalon egy férfi fekszik a ház falának dőlve. Kitaposott jobb cipője méterekre tőle várja, hogy valaki megszánja és meleg helyre vigye. Már második gazdája mondja fel a szolgálatot és hagyja a járdaszegélyen árvaságra.

Kék fény tör utat magának. Fontoskodva kapkod jobbra-balra, tudtára adva az éjszakának, hogy övé a főszerep. Jelmezbe bújt társa csak statiszta a felvonásban. Tátott szájjal bámulják a ruhakupac alatt fekvő történetet és próbálják szóra bírni elnémult létezését. A kompozíció makacsul ellenáll a faggatásnak. Ajkai szorosan feszülnek egymásra, az utolsó szó bennreked, vallomását maradásra kényszerítve, örök fogságba zárta.

A statiszta hátratolja sapkáját a feje tetején. Egy hópihe olvad homlokára, eggyé válva a gondolattal, hogy rádiója után nyúlva jelentést tegyen. Hangja fülsértő pattogással robbantja fel az utca pirkadó homályát. Redőnyök szaladnak fel és kíváncsi ablakok szemlélik a drámát. Zaklatott szavak csendülnek a szobák melegében, majd rendülnek illetlen kifejezésekbe.

Csak csendesen - suttogja a lámpavas, majd pislant még egyet és lehunyja szemét a világra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése