A függöny túloldalán - avagy élménybeszámoló egy díjátadóról


Figyelek. Embereket, mozdulatokat, arcokat és ami mögöttük van. Vagy amit mögéjük sejtek. Előfordul, hogy tévedek, már csak a fantáziám miatt is, amit hagyok szárnyalni.

A piros ruhás nőt vettem észre először, pontosabban a ruháját. Csodaszép ruha volt, csinos és figyelemfelkeltő. A nő maga szigorú kontyba fésülte a haját: még ha most annyira divatos is, a konty megközelíthetetlenné teszi az embert. Az arcán is szigor ült, mintha ezzel próbálná távol tartani magától az embereket. Csinos lábaira harisnya feszül és máris kattan valami az agyamban, mikor összeáll a képlet, csakis színésznő lehet. A színésznőknél szabály, hogy eseményeken, fellépéseken, színpadon kötelező a harisnya. Talán a szakállas férfi is színész. Elbizonytalanít, ahogy jön-megy és máris felmentem újonnan szerzett mestersége alól.

Szemem tovább pásztázza az asztalokat. A sarokban magányos nő ül. Hosszú haj, hosszú szoknya. Művészféle. Festő, vagy akár szobrász is lehetne, esetleg textilművész. Túloldalon pedig egy fekete rövid hajú lány ül, velem szemben, ismerős valahonnan. Gondolataim szüntelenül visszatérnek hozzá, hol láttam én már ezt az arcot? Íróféle. Ahogy a Ludas Matyinak öltözött férfi is. Haja őszbe csavarodik kalapja alatt, alkata erőt és magabiztosságot tükröz, ő pontosan tudja, miért van itt ezen a délutánon, nem éri sem meglepetés, sem csalódás, eljött, hogy vigye, ami az övé. A két idősebb hölgy az első asztalnál lep meg csak igazán. Talán minden nap itt fogyasztják el a kávéjukat, jó barátnők, összeülnek csevegni és most a rendezvény miatt úgy döntöttek, itt maradnak, meghallgatják, mit tudnak ezek az írók. A rövid hajú rendel egy Cappyt, társa kinézetre egy Lattét. Mikor kihozza a pincérnő, kér hozzá egy szívószálat, még éppen idejében kapja meg, kezdődik a műsor.

Tévedtem. A piros ruhás nőről kiderül, hogy nem színész. Nem, ő a KIKE elnöke. Átadja az oklevelemet, kedves és mosolyog, szigorú arca egy pillanat alatt változik meg. Esetlennek érzem magam tündérkirálynősége mellett. Ott áll a szakállas férfi is, kollégák, bár nekem ekkor már határozottan a vadász a Hófehérkéből. A többi helyezett Ludas Matyi és a lány, akiről fogalmam sincs hogy került ide, mert eddig nem láttam. Szóval ő, Hamupipőke, talán cipőjét kereste, de hercegben nincs hiány, nyugtázom elégedetten.

Felolvasás. Izgulok. Hogy fog hangozni a novellám egy színész szájából? Mennyire fogja tolerálni a két idősebb hölgy az első asztalnál? Hiszen annyira... nos, éppen nem tündérmese.

- Láng Emőke: Psycho - zendül erős hangja a színésznek és elcsendesül a hallgatóság. Az előadást hallgatom, nem figyelem már az arcokat. Nem is merem, talán majd, ha rutinosabb leszek, majd külön szórakozás lesz néznem a döbbent tekinteteket. A képzelet világából, a mesékből, a kitalálós játékomból visszazökkentem a valóságba. Feszült csend. A színész él a novellám adta lehetőségekkel, játszik, előad, átéli. Mosolygok, éppen így képzeltem el. Jaj, hogy is hívják? Elfelejtettem a nevét, annyira izgultam, pedig szeretném megköszönni neki, hogy életre keltette az írásomat! Talán, ha rutinosabb leszek, nem fogok ilyen dolgok felett elsiklani. /Genéziusz Színház, Szeged, Fotó tőlük kölcsönözve, ugyanis elfelejtettem kattintgatni is!/

A színész meghajol, felcsendül a taps, majd az asztaloknál a fejek összehajolnak és suttogva beszélik meg a novellámat. Vajon tetszett? De nincs időm ezen töprengeni, mert máris kezdődik a második helyezett novella felolvasása. Ahol... éppen a Ludas Matyi volt az első filmes élmény.

Hátradőlök. Gondolataim kissé kavarognak, próbálom követni a felolvasó színész hangját, de ki hibáztathat azért, hogy megbolygatott kis világomba próbálok görcsösen rendet teremteni? Azzal nyugtatom lelkiismeretemet, hogy elolvasom majd a másik két novellát, ha közzétételre kerül. Most képtelen vagyok figyelni. Felolvasták a novellámat! Az elsőt, amivel ily módon léphettem a nyilvánosság elé. És milyen jó előadás volt! Tényleg én írtam? Megrázom magam és próbálom rendezni az érzéseimet, nehogy még a végén elbízzam magam. Azt nem engedhetem meg, nem szállhat a fejembe, csak egy egészen picikét örülök neki.

Véget ért a felolvasás, a közönség szedelőzködik. Tanácstalanul szorongatom táskámat, hogy talán akkor én is elinduljak haza, amikor megüti a fülemet a nevem. Az egyik idős hölgy velem akar beszélni. Odajön hozzám, arcán széles mosollyal mondja:
- Szeretnék gratulálni! Nagyon tetszett az írása! Nagyon-nagyon tehetséges!
Hasonlóan széles mosollyal köszönöm meg, egy ölelés és két puszi kíséretében.

Szememet elhomályosítja a kicsordulni készülő könnyeim, tudom, hogy arcom pirosra gyúlt, és hogy meglátszik rajtam, hogy mindjárt elsírom magam. Megint rendeznem kell magamban az érzelmeket, mert még oda akarok menni gratulálni az első helyezettnek.

***

A KIKE, a Kritikusok és Írók Kulturális Egyesülete hirdette meg a novellapályázatot a Corn&Soda kulturális magazinban, melynek témája az első filmes élmény volt, címe: Mikor fellebben a függöny. Saját filmes élmény leírásával, vagy bármilyen fiktív novellával lehetett jelentkezni. Először megírtam a saját élményemet, az első mozis élményemről, amit összekötöttem az ovis szerelemmel és a családomon belüli összetartásról, a rendszeres hétvégi mozimatinékkal, savanyú cukorkákkal és a jutalom fagylaltozással. Napokig kerülgettem az írásomat, mert sehogy sem éreztem magaménak, majd egy nappal az eredeti határidő előtt összetéptem: ilyet bárki tud írni, ebben nincs kihívás! Végül megírtam a Psycho-t és egy pillanatra sem bántam meg, hogy mertem másként, máshogyan, egy alternatív szemszögből megközelítve megírni, mert ez vagyok én, mert én így írok. Másként. Ez így talán csak egy harmadik helyezésre volt elég, de végtelenül hálás vagyok a Cappyt fogyasztó hölgynek, amiért megerősített hitemben, hogy csak így érdemes, és ki kell törni a tucat, szokványos, sablonos novellák rengetegéből, vállalni a saját stílusomat, a meghökkentés kockázatát, akkor is, ha nehezebb és hosszabb utat járok be végül is, de az író igazán akkor szárnyal, ha mer szabad lenni. Kalitkába zárva a madár sem repülhet.

Megjegyzés küldése