Édesanyám


Az elmúlt években igyekeztem offline maradni ezen a napon, tudod, nagyon fájt látnom a sok köszöntést. Te már nem vagy itt, de még velem vagy. Velem vagy álmaimban, velem vagy gondolataimban, velem vagy, ha kétségbe vagyok esve, és velem vagy, ha boldog vagyok. Olyan sokszor teszem fel a kérdést magamban, vajon mit gondolnál erről és erről a helyzetről. Vagy mit gondolnál éppen erről a helyzetről, amiben most vagyok.

Egy valamit tudok. Nem hagynád. Sosem hagytad. Nehéz életed volt, talán más el sem tudja képzelni. Egyedül kellett helytállnod, de a gyerekeidet sosem hagytad veszni. Akkor sem, amikor már a magam útját jártam. Segítettél mindig, minden helyzetben. Azt mondtad: egy anya sosem hagyja cserben a gyerekét. Ha baj van, egy édesanya mindig ott van és segít. Segít akkor is, mikor már neki sincs. Ha egy fél liter olaj van otthon és egy kiló liszt, egy anya ketté osztja és odaadja a gyermekének. Te mindig így is cselekedtél. Tudtad, hogy az élet nem könnyű, tudtad, hogy bármikor elveszthetem a lábam alól a talajt és te ott álltál arra várva, hogy a kezed nyújtsd. Ahányszor csak szükségem volt rád - pedig neked sem volt.



Soha nem szóltál bele a döntéseimbe, hagytad, hogy fejjel menjek a falnak. Tudtad, hogy fájni fog, de azt is, hogy tapasztalok. Te ott álltál és vártál, hogy segíthess és támogass. Tettekkel és szavakkal. És én tudtam, hogy számíthatok rád. A legjobb érzés, hogy van, akire számíthatok, akihez mehetek, aki megölel és viccet csinálva a problémámból megnevettet, majd leültet, főz egy kávét és ennem ad.

Ezt tanultad te is az édesanyádtól. Nem lehettél elég idős ahhoz, hogy fájdalmaddal, bánatoddal hozzá menj. Vigasztalt, majd telepakolt két nagy szatyrot és kezedbe nyomott egy kis pénzt, hogy boldogulj. Önzetlenül, feltételek nélkül, nem várva érte hálát és fizetséget, mert a gyermeke voltál és fájt neki, hogy az élet megpróbált.

Ezt tanultam én is tőletek. Egy anya szeretete sosem szűnik meg, egy anya szeretete nem szab feltételeket. Én is sokat hibáztam, ahogyan te is. Ki nem hibázik? De anyaként sosem engedted el a kezem és ezért végtelenül hálás vagyok. Te mutattál példát nekem emberségből. Tőled tanultam, hogy enni adjak az éhezőnek, hogy pénzt dobjak a koldusnak, te voltál az, aki mindig adott egy esélyt a hibázónak. Te voltál az, aki befogadtál egy éjszakára idegen embereket, hogy ne az esőben aludjanak és meleg levest adtál nekik. Te voltál az, aki munkát adtál a hajléktalannak, hogy hasznosnak érezze magát. Te voltál az, aki emberként bánt vele és meghallgatta élete történetét, és nem ítélkeztél felette. Tőled tanultam.

Tudod, a hülye gyereked... Aki mindig elesik; de tőled tanulta azt is, hogy felálljon. Tőled tanultam azt is, hogy ne hagyjam magam kihasználni. Tőled tanultam azt is, hogy ha bántanak, ne adjak magamból azoknak. Legyek erős és büszke, mert rengeteg értékem van. 

Rozi - mert így hívtalak és te annyit nevettél rajta -, megtanítottál adni. Megtanítottál arra, ha egy zacskó cukrot tudok csak venni, akkor azt igazságosan kettéosztom. Vagy annyi felé, ahányan vagyunk. Egyformán osztoztunk jóból és rosszból, nem tettél különbséget a gyerekeid között. Mindig igazságos voltál.

De a hülye gyereked már megint elesett és te nem vagy itt. Mert egy valamit tudok: ha itt lennél, te ezt nem tudnád végignézni. Te segítenél, mert édesanya vagy. De még így is adsz, onnan, ahol vagy. Mert elláttál útravalóval. Megtanítottál arra, hogy ne bántsam azokat, akik engem bántanak. Láttam, hogy csináltad: megvontad a vállad. Hallom, ahogy kiszalad a szádon egy cifra szólam és ismétlem magamban... Mindig nevettél, jókedved ragályos volt és a humorérzéked sosem hagyott cserben. Vagány anyuka voltál, sokan irigyeltek érte. Most, hogy keresgélek a fényképek között, látom, hogy nincsenek közös képeink, vagy alig. Sosem szeretted, ha fotóznak, ahogy én sem. Hát ezt is tőled tanultam.

Köszönöm, hogy annyi minden mellett megtanítottál arra is, amire eddigi utam során leginkább szükségem volt: küzdeni.

Megjegyzés küldése