Levél régi önmagamhoz


Ha visszamehetnék az időben csupán csak tíz évet, és ott állnék akkori önmagammal szemben, azt mondanám neki: ne add fel!

Ne tedd félre az írást! Ne akarj megfelelni másoknak! Ne rettegj attól, hogy mit mondanak! Ne áldozd fel magad! Egy pillanatig se hagyd abba, mert ez az, ami téged boldoggá tesz! Most lehet, hogy elégedetlen vagy, nincs önbizalmad és nem tartod magad túl jónak. Hidd el, sokkal jobb leszel. Oldalról oldalra, történetről történetre, és látványos lesz a fejlődésed.

Bár még akkor sem leszel elégedett, de már tudni fogod, hogy mindig lehetsz és leszel is jobb. Most még lehet, hogy hallgatsz azokra a hangokra, de akkor már nem fogsz hinni nekik. Magadban fogsz hinni és az álmodban. De néha keseregni fogsz amiatt, hogy volt idő, mikor elhitted, semmi értelme csinálni. Haragudni fogsz egykori gyenge önmagadra, aki hagyta magát befolyásolni, aki elhitte, hogy hülyeség az írás, nincs semmi haszna, időpocsékolás. Az az időpocsékolás, amikor abbahagyod és nem csinálod, és más, értelmetlen dolgokba ölöd az energiádat. Az az időpocsékolás, amikor a jövőben siratod ezt az időt, amikor nem születtek meg a történetek, amik benned voltak.


Ne add fel, mert azt mondják, hogy bolond az, aki bezárkózik a szobájába és ír. Hogy lenne bolond az, aki azt teszi, amit szeret? Mennyivel jobb a vízparton a pecát lógatva várni, hogy végre kapásod legyen? Mennyivel jobb mások hibáját szajkózni egész nap és gyűlölködni? Mennyivel jobb megrekedni, félni, mert úgysem lesz jobb?

Merj élni, merj változtatni és merj írni! Soha ne hallgass azokra, akik még csak nem is ismerik mindazt a szépet, ami a lelkedben van. Ne hallgass azokra, akik saját érdekeiket szemük előtt tartva akarnak téged formálni, rendelkezni az időddel, az életeddel és dönteni úgy, ahogy nekik jó és nem neked. Ne hagyd, hogy irányítsanak, csak élj az álmaidnak! Ne felelj meg az elvárásoknak, tégy meg mindent önmagadért. Ne élj másokért, élj magadért! Mert ez fog megtérülni.

Merd felvállalni, hogy nem vagy hétköznapi. Fogadd el, hogy az álmaid színesebbek, hogy a lelked szárnyalóbb, mint az átlagé, és ne fogd vissza csak, mert nem ez a normális. Merj más lenni! Merj furcsa lenni, de mindenekelőtt szabad!

Ne hagyd abba az írást, mert az lesz életed legsötétebb időszaka. Nem kell, hogy olyan életed legyen, mint másoknak. Olyan életed legyen, amilyet te szeretnél. Az írás nem szégyellni való baleset. Furcsán néznek rád? Hát aztán? Mindig így volt ez, nem igaz? Nem hisznek benned? Az a fontos, hogy te hiszel magadban! Ne hallgass a hangokra! Jó vagy és jól csinálod, mert az álmodat valósítod meg minden egyes pillanatban, amikor leütsz egy billentyűzetet. Változtass az életeden, s ne adj még egy, majd még egy és még egy esélyt azoknak, akik nem támogatnak. Legfőbb támogatód te magad vagy!

És még valami: tedd meg, hogy nem keseregsz az elvesztegetett évekért!

Csak írj!

Megjegyzés küldése