Visszhang


Szavak.
Alig hallhatóak.
Suttogásba fojtva hatolnak tudatomig. Értelmük pisztolygolyóként hasít belém.
Szavak.
Ahány, annyi apró halál.
Célba vettek. Eltaláltak.
Egyre hangosabban lüktetnek fejemben. Fal elé szegeznek, megfeszítenek.
Szavak...
A kivégzőosztag támadásba lendült ellenem. Ártatlan vagyok! Semmit sem vétettem!
Csak élek...
Csak érzek...
Csak gondolkodom...
Másként.
Szavak... szavak... szavak...
Sortűz előtt az áldozat.
Szólnék, de némán nyelem a mérget és a fájdalom szégyenérzetbe kárhoztat.
Nem kellett volna hallanom.
De az enyémek, engem céloznak.
Csak szavak.
Visszhangként verődnek a falnak.
Lefolynak.
Leperegnek.
Visszapattannak.


Megjegyzés küldése