Ian Tregillis: Géplélek

2017. május 3.
Szerinted milyen lenne olyan világban élni, amiben a gépek kiszolgálják az embert? Sokak fantáziáját megmozgatta már a kérdés, de soha senki nem ábrázolta olyan hitelesen, mint a Géplélek. Eddig, ha robotra gondoltam, akkor nekem mindig C-3PO jelent meg a szemem előtt. Azt gondoltam, Jax is valami ilyesmi szerkezet lehet, bár nem sok hasonlóságot találtam a két gép között. Most, hogy megismertem őt, egészen más elképzelésem lett a szerkezetekről és sokkal több lehetőséget látok egy ilyen történetben.

Ian Tregillis döbbenetesen merész koncepcióval rengette meg világomat. Egy olyan utópisztikus Hollandiában járunk, ahol minden alantas munkát a gépekkel végeztetnek el, ahonnan az emberi munkaerő kivonható és helyettesíthető.

Az író őszinte és szókimondó, néhol már túlzásokig ragadtatja magát, hogy érzékeltesse a franciák primitív, érzelmek vezérelte mindennapjait a hollandok merev szabályokkal korlátolt, óramű pontossággal működő mindennapjaival. Az erkölcstelen, gátlástalan franciák a politikai játszmák mesterei, az élet, a szabadság megszemélyesítői. A hollandok merevsége számomra a félelem, a félelemkeltés, a hatalom és a korlátok, a szabad akarat korlátozása - inkább vegetáció, lassú agónia. Azért megemlítem, hogy nemzettől függetlenül a hataloméhség, a politikai játszmák, haszonlesés és gátlástalanság, összességében emberi tulajdonságokként lett ábrázolva a könyvben, szemben a gépek egyszerűségével, kiszolgáltatottságával és naivitásával.

Az író nem kíméli a karaktereit. Kegyetlen, fájdalmas fordulatok. Az emberi karakterek érzelmi világa siralmas, moráljuk gyenge lábon áll. A jó emberekből sérülékeny, gyenge karaktereket formál, akik beáldozhatóak, elbukhatnak. A dörzsölt, számító egyének fennmaradnak, hogy szövögessék terveiket és mozdítsák előre az eseményeket. Ennek megfelelőlen boldogulnak is ebben a kemény világban. A gépek, mint karakterek döbbenetesen tiszta lélekkel bírnak, nem fertőzte meg őket a kapzsiság és a hatalom vágya. Őket szeretem, de felébred bennem a kérdés, hogy vajon meddig képes egy lélek tiszta maradni egy ilyen verseny közepette, akár a túlélésért, akár a hatalomért folytatott harcban.

Sosem gondoltam volna, hogy azt mondom, van, aki kegyetlenebbül bánik a karaktereivel, mint George R. R. Martin. Nem véletlen, hogy az ő ajánlása szerepel a borítón, íme, a példa. Vigyázz, ne szeress meg senkit sem! Olyan brutális, gyomorforgató jelenetekben képes beáldozni azokat, akik felé nyitott vagy, hogy ehhez képest a Vörös Nász is dajkamese lesz!

Nehéz erkölcsi kérdések merülnek fel olvasás közben. Kinek van joga uralni a gépeket? A Teremtőknek, a hollandoknak, vagy a franciáknak, akik vágynak a birtoklásukra? Birtokolhatunk-e valamit, aminek önálló gondolatai vannak, fájdalmat éreznek, együttérzést mutatnak és titkos jelszavakkal kommunikálnak? Jax több, mit egy gép. Az automatonok gondolkoznak. Tudják, hogy a szabadság hangoztatása hazugság: „Az órásmesterek hazudnak”. A mondat, ami akár egy forradalom jelszava is lehetne. Az is.

Ha fordulatokra vágysz, ebben a könyvben nincs hiány belőle. Az események gyors tempóban követik egymást és mindig tartogat a számodra valami meglepetést az író. A világábrázolás egyedi, sötét, primitív és hangulatteremtő. Könnyen bele tudsz helyezkedni a történetbe, azonosulni tudsz a szereplőkkel és egyedülálló élményben lehet részed, ezúttal a robotokkal. Érdekes elképzelés, hogy egy kattogó szemén keresztül lásd ezt a világot, garantáltan nem ugyanazt fogod tapasztalni, mint emberként.

Tetszik, hogy mindkét oldalról megvizsgálhatjuk a boncolgatott etikai kérdést, hogy hogyan válik a gépből érző lélek és hogyan lesz az emberből parancsokat teljesítő, lélektelen gyilkológép. Hol kezdődik a gép és hol végződik az ember? Mitől lesz ember az ember? A lélek tisztasága teszi-e szabaddá az embert, vagy a feloldozás, amit bűneinket megbánva remélünk?

Köszönet a Twister Média Kiadónak a könyvért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése