Rémálom

2017. április 25.

A fehér köpenyes egy mappába mélyedve ül, fel sem néz, úgy int az érkezőnek, hogy foglaljon helyet. 
– Hogy érzi magát? 
– Lángolok. Tűz emészt el éjszakánként. 
– Lázas talán? – néz fel érdeklődést mutatva. 
– Máglyán égek el. 
– Rémálom – mondja lekezelőn a fehér köpenyes, miközben lapoz egyet az előtte lévő iratok között. 
– Ha csak ennyi volna! Énekszót is hallok. Olykor hangosabb. Máskor csak suttogás. 
– Talán bekapcsolva hagyta a televíziókészüléket. 
– Férfiak énekelnek. Fehér szakállas, ősz férfi a szólista. 
– Tipikus. 
– Ötszázan vannak. 
– Megszámolta? – a fehér köpenyes homlokráncolva néz a másikra. 
– Tudom. 
– Érdekes. És mit énekelnek? 
– „Te tetted ezt, király!” Körém gyűlnek és úgy énekelnek, miközben a tűz nyaldossa a lábamat. 
– Hmmm. Súlyos tünetek. Mondja, Eduárd, betartja az előírt diétát? Tudja, az esti lakomák nem tesznek jót az egészségnek. Hol is szokott enni? 
– Mongomerynél. 
– Ott mindig királyi a kiszolgálás. Ettem már ott vadat és halat… – a fehér köpenyes elmerengett az emléken, majd mappáját összecsapva tekint a páciensre – Szigorú diéta, környezetváltozás javallott. Van itt egy remek panzió, egy patak partján, csendes környezet. Vendégszerető a tulajdonos nő. Azt mondják, kifogástalanok az ágyneműi. Különösen a lepedőire ügyel kínosan.

***

Ez a novellám a Merítés állandó pályázatára készült április hónapban, a hívó szó Arany János volt. Első helyezést értem el vele.

2 megjegyzés:

  1. Hű, ez tényleg nagyon jó lett! :) A végén utalsz Ágnes asszonyra, igaz?

    VálaszTörlés
  2. Köszi! Igen, Ágnes asszonyról van szó! :)

    VálaszTörlés