A szívtelen



Csend rekedt a szoba levegőjébe.

Már nem tudnak egymásnak mit mondani. Szív helyett az ész döntött és a bizalom megrendült.

Volna még visszaút! Kaparássza a falakat, de erős kőből épültek, ledönteni nem tudja. Ha szívet növeszt? Az előzővel is rosszul bánt, még ezt is elveszejti! Kapott egy esélyt. A szenvedés próbájára, jutalomként. Elvesztette.

Láthatatlan lett, nélküle múlnak a napok, és ő lelkében haraggal dacol önmagával. Kirekesztve, kitaszítva.

Érzelmeket hazudik magának, majd múltat, barátokat, emlékeket, végül úgy érzi, ő mindent megtett. Hálót sző a pók - de ki lesz az áldozat?

Por lepi be, csend súlya alatt szakad a fonál. A bizalom megrendült, kínos a hallgatás.

Mogorva szavakat köpköd maga körül, sérelmét ráfeszíti a falakra.

Szavak falak mögé zárva. A fal mögött egy szív. Erős kövekből rakott védelem, rendületlenül állja az ostromot.

A szív csak a szívvel tud beszélni.

Megjegyzés küldése