Vámszedő

2017. január 6.
Röhögve köröznek testem felett.
Dögkeselyűk táncát lopták ők, és fizetnem nekem kell.
Tolla fosztott, szárnyaszegett, reszketeg roskad az aszfalt feketéjébe.
Néma játék árnyakba fulladva; a díszlet meghasad.
Megfojtott vágyak közt a pillanat lélegzethez jut.
Egy sóhaj elég. Felkapja a szél.
Kopott már a reggel. Az éj alig pislákol.
Fakó fényével a nap hazudni kényszerül.
Érkezik a vámszedő.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése