Visszhang

2016. december 12.
Szavak.
Alig hallhatóak.
Suttogásba fojtva hatolnak tudatomig. Értelmük pisztolygolyóként hasít belém.
Szavak.
Ahány, annyi apró halál.
Célba vettek. Eltaláltak.
Egyre hangosabban lüktetnek fejemben. Fal elé szegeznek, megfeszítenek.
Szavak...
A kivégzőosztag támadásba lendült ellenem. Ártatlan vagyok! Semmit sem vétettem!
Csak élek...
Csak érzek...
Csak gondolkodom...
Másként.
Szavak... szavak... szavak...
Sortűz előtt az áldozat.
Szólnék, de némán nyelem a mérget és a fájdalom szégyenérzetbe kárhoztat.
Nem kellett volna hallanom.
De az enyémek, engem céloznak.
Csak szavak.
Visszhangként verődnek a falnak.
Lefolynak.
Leperegnek.
Visszapattannak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése