Fejezetek az író életéből

2016. december 25.
1. Amikor abban az állapotban írsz, amiben imádsz létezni. Minden bolygó együtt áll, ihlet, idő és energia. Élvezed azt, amit csinálsz, és abban reménykedsz, ennek sosem lesz vége!

 2. Amikor írni szeretnél, vagy éppen muszáj, közel a határidő, de nem jön az ötlet. Még a mindent beindító első mondat sem. Vegetáció, az írói lélek agonizálása.

3. Amikor már csak pár perc maradt éjfélig és magadban eldöntötted, hogy legkésőbb akkor lefeküdsz, mivel reggel korán kelsz. De képtelenség leállni, mert még egy csomó minden eszedbe jutott, amit sürgősen le kell írnod, különben elfelejted! Versenyfutás az idővel és önmagaddal.

4. Végre egy jó ötlet! Ide pont jó lesz. Na akkor hadd szóljon!

5. Amikor örülsz annak, hogy egy párbeszéd, vagy egy jelenet humorosra sikeredett. Szerinted! :D

 6. Na, akkor kezdjük! Tele reménnyel, a nagy ötlettel felvértezve. Na várjatok csak! Majd meglátjátok, hogy megcsinálom!

 7. ... És öt perc múlva: Hogy a francban kezdjem el? Mi legyen az első mondat... az első szó... Oké, legalább a névelő... Határozott vagy határozatlan?

 8. Hát, ebből nem lesz semmi. Elszívok egy cigit, megiszok egy kávét... Ne erőltessük!

9. Amikor a szerkesztőd vagy a bétád elolvassa, amit nagy nehezen sikerült összehoznod. Ez minden? Ezt komolyan gondolod? Többet vártam.

10. Oké, kicsit túllőttél a célon! Más elme a tiéden kívül képtelen befogadni! Ebből nem lesz semmi! Pedig annyira jó ötletnek tűnt!

Feltűnt valakinek, hogy minden képen férfi van???


+1. Amikor beleéled magad a saját történetedbe. Ez már megszállottság.

+2. Kész. Totál kiégés. Igen, van amikor elérkezik ez a pillanat. Mondjuk, amikor visszadobják a kéziratot javításra és értetlenül állsz a szerkesztői javaslat felett, de meg kell oldanod.

+3. Az utolsó mondat után, amikor a szerkesztőd vagy a bétád közli veled, a javítás nem állja meg a helyét.

Magadra ismertél? :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése