Rain Arlender: Az élet esszenciája




Könyvajánló

(Fülszövegért kattints a könyv borítójára)

Könnyű megtalálni egy könyvvel a közös hangot, ha hozzád hasonlóan az összes szereplő fordítva van bekötve. Érdekes kommunikáció jött létre közöttünk, kérdések és válaszok nélkül. A könyv ismerte a kérdéseimet, én pedig a válaszokat, és fordítva. Hálát adok a sorsnak, hogy végül valahogy mindig megtalálnak a jó könyvek. Egy pillanat alatt eloszlatta bennem a reggeli ébredés utáni magány keltette érzést, vele együtt egy igazán értékes következtetést levonva: de jó, hogy nem vagyok egyedül! 

Ez a sajátos, szarkasztikus humor, amivel a saját életem is jócskán át van itatva, azonnal megfogott magának. Olvasás közben egy olyan közegbe csöppentem, ahol valami fura oknál fogva otthon éreztem magam. Annyira jó volt tökéletesnek kikiáltott világunk kifordított, mégis valós oldalát látni; még ha humorba ágyazva is, azt sugallva: ilyen nem létezik, nem is létezhet! De még mennyire, hogy igen! Elő a mai kortárs szemlélő móddal, le a szemellenzővel, félre a rózsaszín cukormázzal, lépjünk túl az idillen, és csöppenjünk bele valami újba, ami felráz, ami új színt ad és telítve van élettel! De annál több komikus fordulattal és kinyilatkoztatással az élet nagy igazságairól.

Imádom, hogy a karaktereknek nincs hazudva álomalkat, zsenialitás, nincsenek különleges képességek és hirtelen meseszerű fordulatok, a szereplőket az élet sodorja mindig az éppen aktuális fejezetig, ahol csetlésük-botlásuk mosolyt csal az arcomra. Rain Arlender, a maga frissességével meghúzva egy határvonalat, egyensúlyozva a realitás és az abszurditás mezsgyéjén, meséli el ezt a skót családregényt. A végére pedig kiderül, melyik oldalra billen át a mérleg nyelve.

Lendületes, gördülékeny, letehetetlen. Kifejezetten élveztem, bár rögtön az első oldalon egy pillanatra meghökkentett Aurora karaktere, és felsejlett előttem a tarthi Brienne alakja. Mivel szeretem az ilyen meghökkentő dolgokat, boldogan olvastam tovább: ekkor már érezhető volt, hogy jó barátságba keveredünk mi ketten. A szereplőket lehet szeretni, nem szeretni, de határozottan egyedi személyiség mindegyik, együtt egy egészet alkotnak, összetartoznak, éppen úgy, ahogy egy családot elképzel az ember. Kedvesek, utálatosak, idegesítőek, élettel teliek. A Rattray család sem mentes konfliktusoktól, de van egy hatalmas titkuk, ami összetartja őket, és ettől válik morbiddá a helyzet.

A befejezéssel kapcsolatban: vártam. Valami hasonlót vártam, mert nem tudtam kevesebbet elképzelni - és beérni sem kevesebbel - azok után, amit Adam elsőre összehozott: hát megcsinálta másodszor is Estella közreműködésével. Egy kis csavarral.

A Rattray whiskyhez hasonlóan ez a könyv is egyedi recept alapján készült, a morbiditással tuningolt humor a legfőbb alapanyaga - ez az élet igazi esszenciája. Utánozhatatlan és megismételhetetlen. Überelhető? Rain Arlenderből simán kinézem, a Rattrayk számára sem volt lehetetlen.

Megjegyzés magamnak: bár eddig sem kóstoltam whiskyt, de egy ilyen élmény után biztosan nem mernék kockáztatni!

Köszönöm a Syllabuxnak és az Y-team-nek, hogy olvashattam ezt a könyvet! Fantasztikus volt!

Megjegyzés küldése