Metamorfózis

2014. január 17.
Szavakat formálni, szavakból mondatokat fűzni, mintha csak gyöngyökből készítenénk nyakláncot. Papírra vetett gondolatok, ki nem mondott érzelmek néma vajúdása. Valaki megfejti a furcsa jeleket, valaki majd képes lesz elolvasni a barlangrajzokat, amit elmém vetít az üres falra. A képekből szavak lesznek, a szavakból mondatok és a mondatok történetté állnak össze. A kódfejtő a jelekre csodálkozik, végül megérti: egy mesélő üzenetét olvassa a múltból és a jövőből. Kinyújtja a kezét, hogy ujjai hegyével kövesse a rajzok vonalait, de bőre átsiklik az anyagon, nem érez sem textúrát, sem ellenállást. Először kézfeje, majd alkarja, végül a válla is áthatol a falon, a felfedezés vágya hajtja tovább, míg végül átlépi a határt és örvénylő energia öleli körül. Érzékszervei felerősödnek, az idő létjogosultságát veszti. Hangok, szagok és színek indítanak támadást befogadásra várva. Aztán úgy érzi, valami megérintette. Tenyerére pillant, melyre idegen ujjak fonódtak, meglepetten néz az előtte formálódó alakra. Az örvényből én magam bontakozok ki. Fogom kezét és végigkalauzolom a világban, amit felépítettem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése