A kimondatlan szó

2012. augusztus 18.
Hajnali három óra volt. Az idő lassan hömpölygött az éjszaka sötét medrében. Az átvirrasztott órák egyre mélyebb árkokat rajzoltak erre a képlékeny vászonra, amit Liza most a legnagyobb jóindulattal sem tudott arcnak nevezni. A tükörbe nézve nem csupán önmagát látta, nem a mögötte álló gyötrelmes éjszakát, hanem az elmúlt hónapok minden egyes percét. Látta azt a pillanatot, amikor megismerkedett a csillogó szemű férfival, látta a mosolyt, amibe beleszeretett, ami vonzotta egyre magához, míg végül elvesztette a fejét és megadta magát neki. Akkor találkozott újra a reménnyel, még küzdött elenne, még tiltakozott, kifogásokat keresett, de ez a megfoghatatlan érzés ott lebegett felette és egyre sugdosott a fülébe. Boldogságot ígért és szerelmet. Becsapta, hitegette, és benne vágyak, érzelmek ébredtek. Még próbálta visszafogni, csillapítani, de úgy tört ki belőle a szenvedély, mint az évezredeket szunnyadó vulkánból kicsapó forró láva. Átadta magát neki, hagyta, hogy vigye magával, sodorja egy őrült forgatagba, nem törődve vele, hogy hova érkezik meg. Arra számított, hogy hosszú utazás lesz és hosszú évek telnek el, addig, amíg a lába újra a realitás talaját tapossa. Lám csak néhány hónap kellett hozzá, hogy megérkezzen.



Liza nem akart tudomást venni a keserű pohárról, ami este óta várta, hogy kiürítse. Nézte az órát és várta, hogy Tamás hazajöjjön. Minden egyes elmúlt percért mentséget talált a számára, de tudta, hogy becsapja magát. Az órákkal ezelőtt érkezett üzenetbe kapaszkodott: Késni fogok, ne várj meg. Szép álmokat. A szép álmok azonban a múló idővel semmivé váltak. Órák teltek el és a telefon néma hallgatásba burkolózva pihent mellette. Jó barátból árulóvá vált. Most nem sietett vidám hangjával megtörni a csendet, hogy néhány boldog percet adjon, hogy vigasztalja és megnyugtassa: minden rendben van. Hamis szavak lettek volna, és most már nem segítene a kegyes hazugság sem. Talán néhány órával ezelőtt még két kézzel kapott volna utána, de azóta már kivetette magából az örvény.

Küzdött a fáradtsággal, még nem akarta megadni magát, nem akarta az  felejtés párnája hajtani fejét és álomtalan alvásba zuhanni. Várta hogy végre történjen valami. Akármi, csak ne kelljen kétségek között vergődnie. Nem bánta már azt sem, ha fájdalmat hoz a perc, csak már jöjjön el és ne kelljen tovább szorongania.

Tompa puffanás hallatszott kintről, egy ajtó csapódott. Liza reménykedve kapta fel a fejét és hallgatózott. Kulcs fordult el a zárba, ajtó nyílt, majd csukódott. Tamás ott állt a szobában, kissé bizonytalan lábakon dülöngélve, zilált ruhában, borzas hajjal és haragosan nézett rá.
- Mondtam, hogy ne várj meg – vetette oda ingerülten Lizának. A lány összerándult a hang hallatán, idegen volt ez a férfi, aki most előtte állt. Szemében gyűlölet szikrázott, arcán megvetés. Egy éjszaka alatt nyoma veszett annak a szempárnak és mosolynak, amiért annyira bolondult. Kutatta, kereste a szeretett arcon, de nem tudta felfedezni, a kemény vonások között.
- Aggódtam – préselte ki magából Liza.
- Köszönöm jól vagyok – hajolt meg színpadiasan a férfi.
- Miért csináltad? Megígérted… - a lány nem tudta tovább visszatartani a sírást. Kitört belőle az órák óta elfojtott fájdalom.
- Megígértem, megígértem… Többé nem ígérek semmit.
- Azt mondtad, nem iszol…
- Megkínáltak.
- És persze nem tudtál nemet mondani? – kérdezte vádlón Liza.
- Hagyj békén! Az én életem, az én egészségem!
- Igen, az! De nekem miért kell végig néznem, hogy teszed tönkre magad? Nem gondolsz arra, mennyire fáj ezt nekem látnom?
- Akkor ne nézd. Nem kell velem maradnod. Menj el! – kiáltott dühödten Tamás, majd megragadt a lányt és az ajtó felé taszigálta – menj!

Becsapódott az ajtó és kulcs fordult a zárban. Liza könnyei között meredt az ajtóra, gondolatok zakatoltak elméjében, kuszán zavarosan. Valamit még mondani akart Tamásnak, de már nem emlékezett rá. Fontos volt, fontosnak kellett lennie, mert annyira fojtogatta torkát az érzés, ami bent rekedt. Bárhogy kutatta, kereste magában, nem találta. Kimondatlan maradt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése