Vasárnap

2012. május 13.
Vasárnap reggelre elcsendesül a ház, csupán néhány lakó lézeng az emeletek közti lépcsőfordulókon; s hogy lehűtsék felhevült testüket, sorra nyitogatták a rozsdás keretű ablakokat abban a reményben, hogy a gyenge nyári szellőt befogva kereszthuzatot csaljanak a mállott vakolatú falak közé.
Rágyújtottak olcsó cigarettájukra, és egymás arcába fújva büdös füstjét, tárgyalták meg az előző este történteket, amiről amúgy is mindenki tudott mindent. Hiszen a negyediken lakó, valamikor jobb napokat látott, elismert szakember; ma már lecsúszott, alkoholista orvos; tegnap este olyan hangosan ordított feleségével, hogy csak az nem hallotta, aki bedugta a fülét. De mindenki tudott még valamit hozzátenni, mindig volt egy jól értesült, aki tudta, miből robbant ki a veszekedés, sőt azt is, hogy az asszony kést szegezett férje mellének, mindenre elszántan.
Mikor a beszélgetés kezdett ellaposodni, a másodikon lakó asszony fejéhez kapott, hogy a sütőben felejtette a húst, majd sietve elnyomta cigarettáját és rohant le a lépcsőn, hogy még idejében kivehesse a sültet és megterítsen. Hirtelen mindenkinek dolga lett: még egy utolsó szívás a cigarettából, egy odavetett közhely, majd elindulnak a lakásuk felé, arcukon megvetéssel és gyűlölettel. Végül is mit érdekli őket mások problémája, mindenki oldja meg magának a gondjait!
Ahogy becsukódik mögöttük az ajtó, lehull róluk az álarc és előbújik igazi énjük. Ráveszekednek a gyerekre, csapkodják az edényeket, előkerül egy üveg sör, majd még egy. Már nem is foglalkoztatják őket a lépcsőházban hallottak. Leülnek a tévé elé és némán bámulják, közben az agyuk folyamatosan dolgozik, kattog, zakatol. Ki kell fizetni a villanyszámlát, új cipő kell a gyereknek, meg kellene csináltatni a porszívót… nem, erre már nem futja, majd a jövő hónapban…
Körülülik az ebédlőasztalt és hozzáfognak enni. Most lenne alkalmuk arra, hogy beszéljenek egymással, de a férfiak általában csak elnéznek az asszonyuk feje fölött és még az ételt is elfelejtik megdicsérni. Az nők némán szedik le az asztalt, a gyerekek csöndesen elsomfordálnak a szobájukba, hogy ne legyenek láb alatt. És ez már így megy jó ideje, 5 éve, 10 éve, minden vasárnap.

- pályázatra készült -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése