Olvadó világ - 3. fejezet

2011. április 30.
Ricknek újabb nehézséggel kellet szembenéznie, amikor az embereit követte a hátsó kerítéshez. Most örült csak igazán, hogy Shannent átpasszolta Hollynak, legalább ettől a gondtól megszabadult, tudta, hogy a nőben megbízhat, és mindent elrendez. Azt viszont egyelőre nem tudta, hogy mit kezdjen azzal a problémával, amivel most szemben állt. Megvizsgálta az elvágott kerítést és a lábnyomokat, majd hátraballagott, hogy a halottat is megnézze.

- Ismeri valaki? – kérdezte, és végig nézett az embereken.
- Senki – felelt az egyik férfi – Átkutattuk a zsebeit, nem találtunk semmi különöset, de a nyakán lévő tetoválásából kiderült, hogy Chavez bandájából való.
- Ki lőtte le?
- Gustavson.
- Temessétek el! Javítsátok ki a kerítést! – adta ki az utasításokat Rick – Gustavson kap öt kreditet.
        Még egy pillantást vetett a halottra, majd elindult visszafelé a házba, hogy utánanézzen a többi dolgának, és annak, hogy Holly mire jutott a lánnyal. Egy pillanatra átfutott a fején, hogy ellenőriznie kellene, hogyan pakoltak be a raktárba az emberek, de túl fáradt volt ahhoz, hogy hajnalig leltározzon, ezt a munkát holnapra halasztotta.
           Meglepte az aulában lévő nyugodt hangulat, ezek szerint Shannen érkezése nem keltett felfordulást, az emberek többsége már aludt, de voltak olyanok is, akik az étkezőnek is használt aula asztalainál kártyáztak. Szinte csak ez volt az egyetlen szórakozási lehetőség a bázison. Intett a még fenn lévő embereknek, majd a bejárattal szemközt elhelyezett hatalmas íróasztalhoz vonszolta magát, és letelepedett mögéje. Fellapozta a nagykönyvet, hogy beírja Gustavson kreditjeit, majd mikor végzett az utolsó bejegyzett névhez lapozott és elégedetten vette észre, hogy Holly már bevezette a nyílvántartásba Shannent.
- Minden rendben? – bukkant fel kisvártatva Holly.
- Nem alszol? – dörzsölte meg a szemét Rick – Nagyon késő van már. Volt egy betolakodónk, a fiúk elkapták
- Hallottam róla. Félek, egyre több ilyen lesz, és nem lesz nyugtunk Chavezéktől.
- Ettől tartok én is. Remélem, nekem nem kell embereket veszítenem miattuk – mondta komoran Rick, majd hirtelen témát váltott –  Shannen jól van?
- Genához költözött – újságolta Holly elégedetten – Ismerték egymást, gondoltad volna?
- Gena is West Citybe való – felelt a férfi, miközben az egyik fiókban kereskedett, majd elővett egy lakatot – Megnézem a kislányt.
- Rick, ő nem… - kezdte Holly, majd lemondóan legyintett, tulajdonképpen is mindegy, mit hisz a férfi.

Gena szorosan fogta Shannen kezét, miközben hallgatta a lány beszámolóját és együtt könnyezett vele.
- Mikor reggel nem voltál ott a karavánban azt hittem, megbolondultál Jordan halála miatt, vagy öngyilkos lettél – szipogta Gena – Fogalmam sem volt róla, hogyan halt meg Jordan, és, hogy veled mi történt az út alatt.
- Szörnyű volt, Gena – mondta letörten a lány.
- Elhiszem – Gena együttérzőn ölelte meg barátnőjét – Annyira jó, hogy élsz, és itt vagy velem! Minden rendbe fog jönni!
- Hogyan? Hát nem látod, hogy egyre pusztul a világ? Olyan, mint egy darabka jég tavasszal, olyan, mint a megsavanyodott tej, semmire sem jó. Nincs már élet a földben. Tönkretettük…
- Jó itt Shannen, jobb, mint máshol, hidd el! – erősködött Gena.
- Tudod mit? Ott kint a zónán kívül, távol minden civilizációtól, az erdőben, West City és a központ között, ott az igazán jó. Szívesen visszamennék a kis kunyhómba, Gena – motyogta a lány.
- Veled mennék – tette hozzá Gena.
- És megfagynátok – hallatszott a függöny túloldaláról Rick hangja – Bejöhetek, lányok?
- Hát persze – szólt ki Gena – Jöttél megnézni Shannent?
- Örülök, hogy találtál valakit a régi életedből – szólalt meg a férfi, de a lány nem válaszolt, újra visszahúzódott a csigaházába.
- Olyanok vagyunk egymásnak, mint a testvérek, otthon nem volt nap, hogy át ne mentünk volna egymáshoz – újságolta a férfinak Gena – Én voltam Shannen és Jordan…
- Nem akarok emlékezni rá – mondta gyorsan Shannen, és lehunyt szemmel próbálta visszatartani a könnyeit – El kell temetni a múltat a halottakkal együtt.
- Ezzel nem értek egyet – nézett a lányra Rick, és próbált olvasni a szemeiből, majd feléje nyújtotta a lakatot – Egyedül a dolgaidat zárd be a ládádba.
- Szükséges rossz – mondta Gena Shannen kérdő tekintetét látva – Itt mindenből kevés van, de szarkából sok.
- Reggel keress meg – tette a lány vállára kezét Rick – Megbeszéljük, mi lesz a feladatod a bázison.

Rick, szokásához híven, most is elsőként ébredt fel. Felöltözött, elindult, hogy lefussa napi kilométereit, majd felkereste az éjjeli szolgálatban lévő őröket, hogy meghallgassa a jelentésüket. Az előző napi események ellenére nyugodt éjszakájuk volt, megvárta az őrségváltást, majd visszament a házba, hogy elfogyassza reggelijét.
        Egykedvűen ballagott az íróasztalához, hogy elvégezze a papírmunkáját, de mielőtt hozzáfoghatott volna, megjelent előtte Shannen. Homlokráncolva nézett a lányra, már teljesen kiment a fejéből, hogy ő maga rendelte ide.
- Ülj le! – intett a lánynak, majd maga is hátradőlt a székében – Mihez értesz? Főzés, varrás, takarítás, vagy szeretnél a mosókonyhába menni, vagy értesz a papírmunkához?
- Egyik sem – felelt a lány komoran – Szeretnék valami keményebb munkát.
- Nem vagy valami jó erőben – mérte végig a lányt Rick – Kizárt dolog, hogy nehéz munkát vállalj.
- Szeretném én eldönteni, hogy mit bírok – mondta keményen Shannen, ami meglepte a férfit – Mi közül választhatok?
- Dolgozhatsz a gazdaságban, az állatok körül, vagy segíthetsz behordani a fát, amikor megjönnek a favágók – mondta Rick lemondón, mert érezte, hogy a lány nem hagyná magát, még így is a munka könnyebbik részét ajánlotta.
- Megteszi – felelt Shannen, majd felállt és távozni készült.
- Remélem, be tudsz illeszkedni egy ilyen közösségbe, és új életet kezdesz! – szólt a lány után Rick, de Shannen tekintetében ott volt a kérdés, hogy van-e értelme? Magában, valahol a szíve mélyén igazat adott neki, de a túlélés ösztöne benne még erősebb volt. Sokan feladták, de a legtöbben kitartottak. Neki pedig az volt a dolga, hogy példát mutasson, és elhitesse az emberekkel, hogy jóra fordul minden. Most azonban nem ért rá tovább a lány lelkiállapotával törődni, de tudta, hogy ezt a beszélgetést még egyszer meg kell ejteniük valamikor a közeljövőben, ebben a pillanatban viszont valaki másnak nagyobb szüksége volt nyugtató szavaira. 
       Tőle jobbra, a falnak támaszkodva ott zokogott Mary Olsen, és görcsösen szorongatta a seprűjét. Rick az alig húsz éves lányhoz sietett, és lefejtette ujjait a seprűről, majd a falnak támasztotta.
- Mary – szólt gyengéden és átölelte a lányt – Mi történt? Megint álmodtál?
- Igen – szipogta a lány – Megint átéltem a szüleim halálát, láttam, ahogy bennégnek a házban.
- Nem te tehetsz róla – csitította a lányt Rick – Mindannyiunkkal történtek tragédiák, de muszáj tovább élnünk!
- De a hangok nem hagynak nyugodni, hallom, ahogy anya segítségért kiált.
- Hallottad, hogy tegnap este óta, egyel többen vagyunk? – váltott témát a férfi, hogy elterelje Mary figyelmét.
- A lány, akivel az előbb beszéltél? – mutatott érdeklődést Mary, és Rick elégedetten elmosolyodott.
- Ő a kedvesét vesztette el. Azt gondolom, jót tenne neki, ha barátkoznál vele, segíthetnétek egymásnak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése