Kavicsvár

2009. október 4.



Emlékszel?
Fent a hegyen, mikor virágzott a mandulafa és ragyogott a nap, kavicsból építettünk várat. A mi várunk sosem dőlt le, mert együtt raktuk fel. Egyet te, egyet én. Nekünk voltak a legszebb kavicsaink, sárga, vörös, fehér, kék, fekete, csíkosak és pöttyösek. Valahogy mára megfakultak ezek a kavicsok, színtelenek lettek, de most megint építkezünk, most én teszem a kavicsomat, aztán te következel megint...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése