Az ablak mögött

2018. július 27. Nincsenek megjegyzések



Egy kéz kapaszkodott a portól szürkére festett függönybe. Madárkaromba görbült bütykös ujjak fonódtak a félévszázados csipkére. Egy sápadt arc rémlett fel a takarásból, mélyen ülő, apró szemek lakhelye, melyek ijedt nyugtalansággal fürkészték az utcát.

– Senki – motyogta reszketeg hanggal, miközben keze erőtlenül hanyatlott aszott teste mellé és óvatos léptekkel a karosszékhez csoszogott.
Tovább olvasom >>>

Sok a dráma

2018. június 19. 2 megjegyzés
Na, akkor álljunk meg egy pillanatra, mert nehezen tudok elmenni emellett a kijelentés mellett. Amikor azt mondja valaki, hogy azért nem olvassa a mai könyveket, mert túl sok dráma van bennük, nem tudom elfogadni érvként, sem úgy, mint olvasó, sem úgy, mint író. Főleg, mint író, aki tisztában van a dráma és az általa kiváltott érzelmek mozgatóerejével. Olvasóként pedig azt szeretem, ha egy könyv érzelmeket vált ki belőlem, és a dramaturgiája úgy van felépítve, hogy megélem benne a mélypontot és a katarzist is. Azt hiszem, ezzel le is lőttem a poént: dramaturgia. Dráma.



Tovább olvasom >>>

Amikor szükség van az elvonulásra

2018. április 27. Nincsenek megjegyzések

Mikor elindultam az utamon, 14 éves voltam. Megírtam az első regényemet, és gyermeki lelkesedéssel azt gondoltam, hogy nagy író leszek. Lelki szemeim előtt példaként Leslie L. Lawrence és Vavyan Fable munkássága lebegett. Sikeresek voltak és termékenyek, úgy gondoltam, ezt szeretném én is.

Teltek az évek és sokszor félre kellett tennem az álmomat. Aztán egyszer csak megszületett bennem az elhatározás, nem hagyom elúszni, tenni fogok érte. Még többet olvastam, még szélesebb skálán. Klasszikusoktól young adultig mindent a kezembe vettem, hogy tanuljak. Kritikus szemmel, de alázattal bogarásztam a könyveket, míg végül ráéreztem az ízére, mazsoláztam, szűrtem, raktároztam, elvetettem. Így érdemes, így nem. Figyeltem az olvasói igényeket és összevetettem azzal, amit én tudok adni, ami belőlem jön. Megkerestem a találkozási pontot, és annak mentén próbálkoztam. Pályázatokra jelentkeztem, blogoltam és próbáltam pörögni a közösségi oldalakon. Ez utóbbi nekem nem igazán megy, túlságosan is zárkózott vagyok ahhoz, hogy nyilvánosság előtt éljem az életemet. A blogolás pedig időcsapda, de olykor szükséges valamit villantani; az olvasók könnyen felednek, jelezni kell feléjük, hogy még a porondon vagy. Íróból már minden bokorban akad egy.
Tovább olvasom >>>

Kedvenc filmek/ Movie Tag

2018. január 3. Nincsenek megjegyzések

Talán már írtam, hogy a filmek nagy szerepet játszottak abban, hogy írni kezdtem. Ezért is örültem annyira ennek a tagnek, amire Joopsy hívott ki.  Imádom a filmeket, de azok között is inkább a régebbieket. A most aktuális mozik nem tudnak levenni a lábamról, túl sok gödröcske, kék szem, bugyuta sztori és annál is több akció jelenet a minőség rovására megy. Hollywood a látvánnyal akarja lenyűgözni, megvenni a nézőt, a könnyebb befogadás, az első és meghatározóbb érzékszervünk, a szem által. Így nem véletlen az sem, hogy a válaszaim között inkább régebbi filmek szerepelnek.
Tovább olvasom >>>

A végső csapás - Ajándék tőlem nektek

2018. január 1. 2 megjegyzés

A végső csapás tavaly tavasszal egy pályázatra íródott. Még sohasem fordult elő velem, hogy túlléptem volna az engedélyezett karakterszámot, most viszont annyira belelendültem az írásba, hogy a történet nem bírta el a korlátokat. Úgy döntöttem, nem küldöm el a megmérettetésre, inkább valami más tervem lesz vele.
Tovább olvasom >>>